Kings of Convenience - Declaration of Dependence

Öt év után újra összeállt Erlend Øye és régi cimborája, Eirik Glambek Bøe, akivel az ezredforduló táján Kings of Convenience néven hívták fel magukra a figyelmet. Egy stúdió- és egy remixalbum elkészítése után Øye Berlinbe tette át a székhelyét, elindította önálló karrierjét, illetve összeverbuválta a The Whitest Boy Alive formációt, akikkel idén márciusban jött ki egy briliáns lemezzel, a Rules-szal. Időközben azért a Kings of Convenience is össze-összeállt, 2004-ben megjelent a Riot on an Empty Street, melyen az akkoriban berobbanó kanadai énekesnő, Feist is közreműködött. A múlt héten pedig kijött a Kings of Convenience harmadik sorlemeze, a Declaration of Dependence. Erlend Øye feltétlen híveként sem volt bennem hatalmas várakozás, mert én úgy érzem, az elektronika az ő egyik legerősebb terepe, ott tudja kiélni leginkább azt a játékosságot, ami belé szorult, a Kings of Convenience meg ugye akusztikusan adja elő. A Declaration of Dependence persze egy kellemes, laza korong. (Az Air új lemezével szemben például szívből ajánlom, azon ugyanis roppant kínos momentumok köszönnek vissza.) Csak hát az a bohóság, bohócság nagyon ritkán jön elő benne, amiért én kifejezetten bírom a tengerparton is felöltözve ücsörgő geeket (lásd a borítót!). Ezért is van az, hogy erről a lemezről is azokat a számokat szeretem leginkább, amelyek hallatán a Kings of Convenience hardcore kedvelői csak csóválgatják a fejüket. Ilyen a következő is: Kings of Convenience - Boat Behind